Nyílt levél, Patay Vilmos Polgármesternek!

A „Dombó-Táj” decemberi 17.-i számában a Polgármester Úr, „Nem nekem kell, hogy álmaim legyenek, hanem a dombóváriaknak terveik” c. cikkére kívánok reagálni, tőlem telhető módon, dombóvári közügyi kérdésben, és sajnálatos egyéni tragédiánk összefüggésében.

Minthogy a hivatkozott cikkben, az újságíró, „a városvezetői székben eltöltött rövid időszakának tapasztalatairól” kérdezte, erre adott válaszokat. Szerintem, és azt tapasztaltam környezetemben is, hogy korrekt, egyenes válaszai voltak. Minthogy magam is „panaszos” voltam (vagyok már 7 éve), és a Polgármester Úr megértette ügyünket, közügyi ígéretét, törekvéseit támogatom. Természetesen tudom, hogy az én egyéni véleményem csak egy csepp a „közakarat” tengerében. Személyesen tapasztaltam, hogy „az ügyek jó megoldása érdekében mindent elkövet”. A „közjóért” való elképzelései előttem világosnak tűnnek, a megoldásokat azonban sok eddigi hibás beidegződés, figyelmetlenség, városvezetési hiányosságok tarkították, amelyek megoldására hívja a dombóváriakat. Tekintettel arra, hogy a cikkben, az eddigi állapotok bírálatában megfogalmazásra került, hogy a korábbi városvezetés, „hibáztak, rossz döntéseket hoztak, figyelmetlenek voltak a dombóváriakkal szemben, az idősekkel, a fiatalokkal, a gyermekekkel szemben.” Továbbá, hogy „lemondásra szólította fel Krauss Pétert az alpolgármesteri tisztségéről és elvonta a jogköreit…”.

Mindezek alapján, kapcsolódom a cikkhez, és hozakodom elő a magunk történetével.

 

• Alap eset: 2002.12.19.-én. Három 10 éves Gyermek, akiket az iskolából, az utolsó óráról elküldtek, bementek a dombóvári Művelődési Házba. Karácsonyi vásár idején 13:00 idején, 100- 150 fő jelenlétében, olyan helyre tudtak jutni, ahol 30- éves állapotnak megfelelően, egy elzáratlan és fedetlen, mintegy 16 M-es akna volt. Kisfiunk ebbe beleesett és életét vesztette.
• A Városvezetés nevében: Krauss Péter keresett fel bennünket és tolmácsolta a városvezetés együttérzését, kérte, hogy a médiákat ne tájékoztassuk, a nyomozás érdekében, továbbá támogatásukról biztosítottak bennünket.
• A Dombóvári Rendőrkapitányság, akik kisfiunk felkutatásában is szakszerű és hatékony segítséget nyújtottak, megtették feljelentésüket (hivatalbeli eljárásban) a Szekszárdi Városi ügyészségre, „Ismeretlen tettes elleni feljelentésben, a munkavédelmi hiányosságok rögzítése, tényszerűsége okán.” (Padlástér elzáratlan, egy járópadozaton képzett 16 M-es akna fedetlen)

Jog, történeti rész: 7 év megaláztatás, obstrukció az áldozatok számára, amiben törvényesnek csak azt tudom értelmezni, hogy igen, minden alkalommal talárt öltöttek a tiszteletünkre. A jog hiearchia tetején álló alkotmányos jogokat sértették ügyünkben.

Képviselő Testület előtt: Az alábbiakban jegyeztem fel a testületi ülésről kialakult véleményemet.

09.12.14. A Dombóvári Képviselő Testület tárgyalása:

A Polgármester, nagy és fontos elfoglaltsága ellenére, őszinte nyitottsággal hallgatta meg panaszunkat. Kértem, és megkaptam annak lehetőségét, hogy a Testületi döntés előkészítésében részt vehessek, majd a Testületi döntésen is. A megbízott jogász- hölggyel, együtt készítettük el, a három pontos javaslatunkat. December 10.én a Képviselő Testület Pénzügyi Bizottsága meghallgatott. Kérdésként feltették, hogy mivel kívánom még alátámasztani az előterjesztést, amire 5 percet adtak. A kártérítési egyezség témájában, kérdést nem fogalmaztak meg. (amely „egyezségre” engedne következtetni) Döntésük tartalmát nem ismerhettem meg. De miután az általam is szerkesztett előterjesztéssel kapcsolatban kérdésük nem volt, bizakodással tekintettem a december 14-i Testületi ülés elé, hogy véleményükkel megerősítik az előterjesztést.

A december 14-i Testületi Ülés előtt megismétlődtek a Pénzügyi Bizottság előtti dolgok. Újra feltették a kérdést, hogy mivel kívánom kiegészíteni az előterjesztést.

Tekintettel az előterjesztésben 3 pont és indoklás tartalmára, újra csak az alap esetett tudtam elmondani. Kérdést, más egyezségi javaslatot nem kaptam, nem jelezték ellenző észrevételeiket. (Nem gondolom, hogy egy egyezség, kvázi alku így értelmezhető)

A szavazás idejére ki kellett mennem, vitát jelenlétemben nem nyitottak.

A szavazás után a Polgármester úr ismertette a döntést.

Együttérzésükről biztosítottak, majd az indoklásban jelezték, hogy mivel perben vagyunk, nem áll módjában a Testületnek semmiféle törvényes eszköz, hogy kártérítési ügyemet támogassák.

50 millió Ft kártérítési igényem elfogadhatatlanságáról döntöttek. (annak ellenére, hogy ajánlatomban 5 M.Ft szabad felhasználású kártérítést kértem, és 45 M. Ft éves költségvetésükben való elkülönítését – „Máté biztonsági keret” elnevezésében)

Ez abból fakadhatott, hogy a bizottság, majd a Testület előtt, az általam is szerkesztett előterjesztés elé oda tették, hogy én feljelentési jogomnál fogva, a Polgármesteri Hivatallal perben állok a 7 éves ügyemben, amelyet egyetlen bírósági végzés sem támasztott alá.

Arra már nem jutott idő, hogy kifejtsem:

A bírósági pert követően, csak akkor leszünk peres viszonyban, ha az ügyet egyezség hiányában tovább kell vinnem. Ezt pedig, magam nem akarom, nem bírom.

A büntető perben, és a pótmagánvádlói státuszomban miért is nem születtek döntések – ennek bírálatát nem is vártam a Testülettől –, csak jelezni kívántam, hogy bizonyíthatóan és a városvezetés által tudottan is, miért alakultak így a dolgok.

A hivatkozott másodfokú Bíróság döntése, „éppen” a jogi képviselet 7 évig, a bíróságokat és a jelenlegi megbízó Polgármesteri Hivatalt is megtévesztette, kimerítve a joggal való visszaélést, amikor az „elévülésre” alapozták a jogi védelmüket.

Természetesen, nem kívánhatom, hogy a város vezetése egy hét éves vitában a bírósági döntéseket felülbírálja. Ezt nem is kértem. Ugyanakkor a javaslatomban kifejtettem:

Peren kívüli egyezségről van szó. Az elévülés pedig nem jogvesztő hatású. Azaz, azt jelenti, hogy a bíróságnak (Polgári peres ügyben) nincs meg a kényszerítő eszköze, hogy az alperest nem kötelezheti. Ugyanakkor, ez nem jelenti azt, hogy ezzel a jogviszony tárgya is megszűnne.

A „peren kívüli egyezség”-ben a jogviszony alanyai: a Polgármesteri Hivatal, és magam, mint a város lakója.

A jogviszony tárgya: a 2002.12.19.-i Gyermek baleset.

A „peren kívüli egyezségben” (mint az elnevezésében), az jut kifejezésre, hogy a kötelezett és a jogosult jut egyezségre. A törvény, a Polgármesteri Hivatalra illetve a Képviselő Testületre ruházza belátása szerint a döntést, az egyezségben.

A perre pedig éppen azért került sor, mert a korábbi városvezetés ismerte, tudta a  tragédia körülményeit, és a Tőle való elvárhatóság és ígérete ellenére sem tette meg azt, amit meg kellett volna tennie.

A korábbi városvezetés sem lehetett annyira ostoba, hogy az együttműködési szerződésben foglalkoztatott Kht. Vezetőjéről feltételezhette volna, hogy nem tudja, „egy nyitott akna” milyen veszéllyel jár. Mint ahogy azt is tudta a korábbi város vezetés, hogy a tragédiával alkotmányos alap jogok sérültek, hogy ezért ki tartozik felelősséggel, és tudomása volt a sorozatos törvénysértésekről is. (magam tájékoztattam Őket).

Az ilyen tudásukat jól tükrözi a Képviselő Testület 4 éves munkaprogramja is, ahol a II. fejezetben bőségesen kifejtik a törvényi hivatkozásaikat: „… növeli az önkormányzatok felelősségét….közre kell működni a gyermek fejlődését veszélyeztető körülmények megelőzésében, feltárásában, megszüntetésében…” stb.(hivatkozással az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett New Yorki egyezményre..)

A Képviselő Testület eddigi döntésével, alkotmányos jogot sértenek. De ellentmondásos abban a tekintetben is, hogy jogi képviseletük útján ígéretet tettek a peren kívüli egyezség megkötésére, amely egyben törvényes felhatalmazásuk is, másrészt félrevezették a bíróságot ez ügyben tett ígéretükkel, a megoldásra való nyitottságuk elismerésével… Ki vezetett itt félre, és kit? Ajánlom átgondolásra.

A volt városvezetés, mivel magyarázza, hogy az 1997 évben, a város Művelődési Házának működtetésére, 10 év időtartamra kötött megállapodását, 12 év után kötik újra. Véleményem szerint azért, mert a 2002 decemberében, gondatlanságokból, számtalan munkavédelmi szabály, törvény megsértéséből eredő Gyermek tragédia, 2007 évben még nem lehetett elévült.

2008 decemberében azonban már megtörténhetett az együttműködési szerződés meghosszabbítása, és a törvénytelenségekért, az elkerült felelősségre vonás elismeréseként, az újabb megállapodásban dupla bérezéssel jutalmazzák a Kht. vezetőjét. Teszik ezt a legfőbb alkotmányos törvényünk ismeretében, az „élethez, biztonsághoz” való jog ismeretében. Nyílván, ezzel teljesítve érzik azt a feladatukat is, hogy a város állampolgárait a törvények betartására ösztönözzék, hogy törvénykövető állampolgárok legyünk.

Kraus Péter ügyünk talán legjobb ismerője volt. Ismeretségünk alapján, megkérdeztem Tőle, hogy „minek alapján tudtak ilyen döntést hozni?”. Felvetettem Neki, hogy a Feleségem elvesztette az ügy kapcsán a munkahelyét, amelyből következően a veszteségünk már kiteszi az 5 millió Ft-ot. Sietnie kellett, és távozóban megjegyezte, „hát azért mindent nem kell ide vonatkoztatni”. Lehet, hogy mégsem tud mindent?  Nem tudja, hogy feleségem éppen a művelődési házban dolgozott az ott bérelt irodában, s a hely, valamint a kialakult per, a keletkezett konfliktus helyzetek miatt kellet feladnia a munkahelyét.? Vagy azt nem tudja, hogy a törvények, a kártérítési ügyekben beszámolják a kiesett jövedelmet?…

Nem tudom már, mit tud- és mit nem, de az ügy kapcsán kifejtett közügyek iránti érzéketlensége felháborít. Azért is, mert más ügyekben éppen arról akarja a választókat meggyőzni, hogy a törvényesség, az erkölcsösség tekintetében milyen elkötelezett.

Szándék nélkül, összehasonlítom a megnyilvánulását, amikor a polgármester jelöltet etikai vétséggel illeti, valójában semmitmondó ügyben. Majd a mi ügyünkben, a gyermek életet követelő, mindenki által ismert közügyben pedig a törvénysértő magatartást veszi pártfogásába. Az, aki a kulturális, iskola ügyek legfőbb felelőse.

Egy, ugyanez napon és Testületi ülésen történtekhez, a panaszom:

Ügyemet zárt ülésen tartották, nem is tudom milyen megfontolás alapján, hiszen közügyi, ha mondhatom „egy élet elvesztése”, a legfontosabb kérdéskörben… A nyílt ülésen pedig a „tyúkpereket” is megszégyenítő témakörben, mint közügyi kérdésben a tv.- ben közvetítik a senkit sem érdeklő szubjektív vitájukat. A képviselő Testületet, annak „hivatását” megszégyenítőnek gondolom.

Elismerem, és érzékelem a Polgármester Úr hozzáállását, és értelmeztem is a döntési kényszerüket. Elfogadni azonban nem tudom, az ügyben kifejtett és megfogyatkozott életerőm okán.

Arra kérem Polgármester Urat, hogy tájékozódjon a közügyek, a különös méltánylást érdemlő helyzetekben, a Testület jogkörében tehető döntésekről.

Ismereteim szerint, a Testület önállóan, a bírósági döntésektől függetlenül, a helyzetet megítélő belátása szerint dönthet ilyen ügyekben. Mi több, a helyzet megítélésétől függően, az állam képviseletében, az állam által lehívható keretből az összeget leigényelhetik.

Az a körülmény, hogy az ajánlatomban 5 millió forintot kértem, a tragédiánkból levezethető veszteségekre kértem. A 45 millió forintos költséghely elnevezéssel és ennek nyilvánosságra hozatalával pedig, csak eszmei, erkölcsi elismerésre kerül az áldozatok eddigi vesztesége, megaláztatása. Ez nem jelent költséget, sem az államnak, sem pedig a városnak… ezért gondoltam így..

A „peres viszonyunkra” visszatérve, a szerdán lejáró fellebbezési határidő lejártával a bíróságnak bejelentem, hogy felfüggesztem az eljárást. Elsősorban azért, mert a Baranyai Ítélőtábla egyszeri ügyvédi költsége is 100.000 Ft. ( Részlet a fellebbezési kérelmemből: a Polgármesteri Hivatal Képviselő Testületével „kártérítési peren kívüli egyezség” folyamatban van. Igaz, újabb értelmezési zavar támadt, mert a „peren kívüli egyezséget”, perben állók egyezségeként értelmezték, részvétnyilvánításuk és sajnálatuk kifejezése mellett, ajánlatomat elutasították, azzal az indokkal, hogy a bíróságok eddig nem hoztak elítélő végzést ügyünkben, ítéletet, és ezzel szembe ők nem foglalhatnak állást... Ezzel a döntésükkel, még a Bíróságokon is túltesznek, hiszen ott sohasem hoztak olyan végzést, hogy a tragédia nem történt meg…, itt pedig csak ebben kellett volna dönteniük, ezt elismerni. Infantilis játékot folytatnak tudatlanul, törvényeknek,a bíróságon is tett ígéretük, valóban a felhatalmazásuk és kötelességük, a saját lelkiismeretük ellenébe. Egyenlőre, folytatódik az áldozatok megaláztatása, de remélhetőleg a valós, törvényes és méltó befejezést nyer ügyünk. Mentális és anyagi lehetőségeim, és a folyamatban lévő „peren kívüli egyezség” okán kérem a fellebbezési jogaim nyugtatását.”)

Ha mi, és itt nem tudunk egyezségre jutni, akkor per újrafelvétellel, a „Testületek Bíróságán” lehet keresni valóm. Idő közben a Hír tv oknyomozó riporterét is ajánlották… de mindezekre nem érzek energiát.. Arra azonban még vállalkozom, hogy nyilvánosságra hozom a „canossa járásunkat”.

Az ügyünkben történt Képviselő Testületi szavazatok vajon miként osztódtak, és aki ellenszavazott, vajon nem a fent hivatkozott „4 éves munkaprogram” felterjesztője volt, netán a Művelődési Házat üzemeltető Kht. vezető kinevezését előterjesztő, vagy ezt jogi oldalról elfogadó, vagy az előterjesztőt csak elvi alapon támogató? Röviden, kinek, milyen érdeke fűződik az ellenvéleményezéshez?  Hiszen e kérdések feltevésével erre a történetre is fény derülne. A gondolatot tovább fűzve, az ily módon kialakult Testületi Ülésre vajon rá illik-e, hogy manipulálják a közügyben kifejtett véleményüket. Miután a szavazatokra nincs is jogom rákérdezni, ajánlom csak, hogy a felvetett kérdéskörben vizsgálódjanak, hogy a jövőbeni hasonló esetek elkerülhetők legyenek.

Szívem szerint, Ráth Vég I. az „Emberi butaságok története” c, mű folytatásába ajánlanám a történteket…

Végül, megköszönöm Patay Úrnak, az irányunkba tanúsított lojalitását. Remélve, hogy nem éltem vissza megtisztelő pártfogásával:  Tisztelettel: Králl Zoltán”

 

A magam naplójába tett bejegyzésből idézek (2009.dec.22):

Voltam a Nép Ügyvédjénél: Már képtelennek gondolhatom magam az ügyünk képviseletére. A 7 év súlya alatt, paranoiás módon, már azt is sértőnek fogom fel, ha ügyemben eljárva kérdik a nevem, megkérdik, mi a panaszom. Hát nem tudják? miért nem tudják? Vagyis ráéreztem a "hülyeség határaira". Ezzel szakítanom kell (az egyik énem), másként pedig a nyughatatlan tenni akarás milliónyi változata tölti ki minden percemet. (még az álmaimat is). Ezt a kettősséget csak a legközelebbiek érzékelik és óvatosan, mellék utakra igyekeznek terelni. Nehéz dolguk van. Azért is, mert baráti és emberi megközelítésből, a segíteni akarásuk abból indul és arra irányul, hogy vigaszt nyújtsanak Kisfiunk elvesztéséért, és igyekszenek tanácsaikkal meggyőzni, hogy hiábavaló a visszafordíthatatlant visszafordítani. Emberrel nem találkoztam, aki értette volna, hogy a 7 év után is fennálló panaszomban, nem Mátét (10, ma már 17 éves lenne) követelem vissza, hanem az ügyében elszenvedett megaláztatásokat nem tudom elviselni, a szűkebb és bővebb környezettől, kivált a jogi intézményektől, akik éppen ebből élnek, a legfelsőbb törvények által, és a nép bizalmából erre felhatalmazottak. Kisfiunk, lelkünkben jó helyen van, ennek helyretételét senkitől sem kértük, ez a szülők dolga, és ezt magunkban rendeztük. Már nem tudom megítélni, hogy ennek megértését várhatom-e valakitől is. Világosan értem azonban, hogy a társadalom azon tagjai, akik az ilyen és hasonló esetek megoldására predesztináltak (nem kell sajnálni őket, ebből élnek), kellően felvértezik magukat, hogy az amúgy kötelességükben megfogalmazott empátiától (az adott ügybe való beleéléstől) megvédjék magukat. Az empátiától való tartózkodásuk természetesen szükségszerű is, mert különben a "burn effektus" (kiégés) veszélyének teszik ki magukat. Esetünkben, az élet fonalán keletkezett sima bogból, gordiuszi csomót kötnek, értsd: a panaszos áldozat nyakára. Jogi vitézek körbe csodálják a mérhetetlen csomót, a kardjukat lengetve, vagy eldobva, jobb érzésűek még szégyenkezve is, elvonulnak a tetthelyről. Nagy Sándor például azzal a bizonyos csomóval nem sokat teketóriázott: miután látta, hogy ezen a köteléken oldani sokat ő sem tud, hát kirántotta kardját és huss, volt csomó, nincs csomó. Egyetlen vitéz nem akadt, aki jó szándékú igyekezetében ne a csomóra kötött volna újabbat, az helyett, hogy Nagy Sándor módjára kettévágta volna az értelmetlen csomót, ezzel felszabadítva, az ettől fulladókat. Értsd: a nyakán, az iszonyatos csomóval ide- oda cikázó, áldozat, egyszerűen hülye. De megbocsátóan is tekinthetünk rá, mert alapos okkal vált hülyévé, és még a klasszikus Görög időkben is tisztelték az őrülteket.

Tisztelt Polgármester Úr!

Meggyőződésem, hogy az írásom elején hivatkozott nyilatkozatában, Ön is ügyünkhöz hasonló, megoldatlan problémákra utalt, s véleményem szerint jogosan illette bírálattal a korábbi városvezetést. Kérdésem már csak az lehetne, hogy a munkáját így végző, az állampolgárok bizalmával így visszaélő, a feladatai alól is felmentett polgármester helyettes, mire veszi fel a többszázezer forintos fizetését.

Kérem, tegye meg, hogy a véleményemmel nem egyetértők az Ön személyes címére (email) üzenhessék a kifogásukat. A megszokottól eltérő javaslatomat az a változatlan optimizmus adja, hogy a tragédiánk, és ennek okán kialakult panaszunk, a történetünk, minden dombóvári állampolgárt megalázó, egyszerűen a jóérzése, és józan esze alapján. Vagyis, nem gondolom, hogy sok levelet kell elolvasnia ez ügyben, amely a nyílt levelem igazságát visszautasítaná.

Tisztelettel, kívánok további eredményes, jó munkát, kellemes karácsonyi ünnepeket, boldog újévet:                                                                                   Králl Zoltán

 

Kérem a cikk olvasóit, hogy aki nem ért egyet az ügyünkben elmondottakkal, az a Polgármesteri Hivatal email címére, tegye meg észrevételét.

Oldal: Nyilt levél Dombóvár Polgármesterének
Matemat '92 - © 2008 - 2024 - krall-matemat.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat